5. rész

 

 

 

 

Összetört életek

5. rész

András

 

Az ajtó kivágódott, Gergő óriási robajjal esett be a társalkodóba, András felkapta a fejét. Elsőnek érkezett, így kihasználta a szabad fénymásoló adta lehetőségeket, teszteket sokszorosított a nyelvvizsgára készülő felnőtt diákjai részére.

Gergő lelkesen csapta be maga mögött az ajtót és elvigyorodott, zselézett rövid szőke haja az ég felé meredt.

– Összefutottam az utcán azzal a kis gyönyörűvel – lelkendezett. – Mondtam a kicsikének, milyen csodásan megy neki a francia, erre ártatlanul közölte, hogy még nem is láttam mindent, amit ő tud – kacsintott Andrásra.

A fénymásoló leállt, András kivette a lapokat.

– Nem kellene kikezdened a tanítványaiddal, Geri! Ivett egyszer ki fog csapni emiatt.

Ivett a magánnyelviskola tulajdonosa volt, a harmincas évei közepét taposta, benne égett a fiatalos lendület, emellett a kezdetektől együtt dolgozott Gergővel, mégis egyre nehezebben nézte el neki a nőügyeit. András többször volt tanúja annak, hogy kirúgással fenyegette meg a férfit.

Geri felnevetett.

– Sosem fogja megtenni. Honnan szerezne ilyen profi franciatanárt, barátom?

Az utolsó mondat közepén lépett be két kolléganőjük a helyiségbe. Az idősebbik, Joli néni a tyúkanyó szerepét töltötte be közöttük, azonnal közbeszólt.

– Kicsit vegyél vissza az arcodból, Geri! – figyelmeztette.

András a másolatokkal a kezében elvigyorodott.

– Végeztél? – kérdezte Erika, a fiatalabbik kolléganő.

András bólintott, ellépett a gép elől, letette a papírokat az asztalra, a nyelvkönyve tetejére. Felpillantott, Erika háttal állt neki a fénymásoló előtt egy szűk sötétkék farmernadrágban. András tekintete elidőzött a nő fenekén és karcsú, izmos lábán. Tetszettek neki ezek a divatos, szexi női farmernadrágok, amik kihangsúlyozták a női test szépségeit, de a felesége sajnos ritkán vett fel ilyesmit. András arra eszmélt fel, hogy Gergő oldalba lökte, rákacsintott, majd a fénymásoló elé lépett.

– Megiszunk valamit meló után, szépségem?

András magában megállapította, a barátja rosszabb, mint az apja bármikor is lehetett.

Ivett megérkezett, három vaskos könyvet szorított a mellkasára, barátságosan köszöntött mindenkit. Slamposan nézett ki a kék, kötött, kinyúlt pulcsiban meg a lapos talpú edzőcipőben, semmi smink, ékszert sem hordott. Vállig érő barna haját gumival fogta össze, az egyszerű fekete keretes szemüveg viszont kimondottan jól állt neki.

A nő odalépett Andráshoz, megérintette a karját, félrehívta a sarokba. Geri felhúzott szemöldökkel bámulta őket.

– Hoztam neked valamit, kölcsönbe – nyújtotta a könyveket András felé, aki érdeklődve vette el tőle a kopott, szakadozott borítójú regényeket. Mindhárom angol nyelvű klasszikus régi thriller, amelyekért András vagyonokat adott volna a neten.

– Hol szerezted? – Irigykedve simított végig a fedőlapokon és óvatosan végigpörgette az ujjai között a sárga lapokat.

– Hétvégén kinéztem a bolhapiacra, néha kipróbálhatnád, vagy az antikváriumokat. Felbecsülhetetlen értékű remekművekre bukkan az ember, ha kicsit odafigyel.

– Hihetetlen szerencséd van, a minap egy Alexandr Szokurov filmgyűjtemény, most meg ez.

– A múltkori az tényleg csak a szerencsén múlott. – A nő lehalkította a hangját. –Figyelj, András, ha nem bírod, szólj, és megoldjuk, átadhatom a nyelvvizsga előkészítőidet másnak. – Az előkészítőt András este hattól fél kilencig tartotta minden héten, kedden és szerdán, a felnőttoktatás után. – Túl sokat vállalsz. Nem akarom, hogy kipurcanj.

Ivett csendesen beszélt, a többiek nem hallhatták meg őket. András értetlenül nézett le rá.

– Nem fogok kipurcanni, Ivett, nyugi!

A nő szórakozottan megigazította András ingének gallérját. Andrást feszélyezte a mozdulat.

– Nyúzottnak nézel ki.

– Magánjellegű problémák, nincs köze a munkához.

A nő lesimogatta az inget András mellkasán.

– Ha tudok valamiben segíteni...

– Megoldom.

András megkönnyebbült, amikor Ivett ellépett tőle. A nő felkapta az asztalról a naptárját, és meglobogtatta.

– Nyárra intenzív nyelvtanfolyamokat hirdetek – harsogta. – Szeretném tudni, kire számíthatok!

András gondolkodás nélkül vállalta az angol középfokot, ugyanúgy, ahogyan Gergő a franciát. Természetesen mindketten különböző okokból.

András tartott egy tíz perces szünetet a két óra között, azt vette észre, hogy a diákoknak, még ha felnőttek is, szükségük van pihenésre, hogy szusszanjanak, kávézzanak.

A hátsó udvaron, a dohányzásra kijelölt helyen Geri egy kisebb csoporttal beszélgetett, könnyen megtalálta mindenkivel a baráti hangot.

András megállt az ajtóban, Gergő azonnal kiszúrta, pár szóval kimentette magát és közelebb jött.

– Ivett rád van állva, öregem – húzogatta a szemöldökét.

– Képzelődsz.

– Etyepetye a sarokban, mindenki szeme láttára. – Gergő mélyet szívott a cigarettájából és félrefújta a füstöt. – Ne mondd már nekem!

– Geri, láttad a feleségemet. – Sértőnek tartotta önmagára nézve, hogy a barátja azt feltételezi róla, hogy neki Anna mellett egy olyan nőre lenne szüksége, mint amilyen Ivett.

– A nagyságos asszonyt? – Andrást bántotta a megszólítás. Gergő elnyomta a cigarettacsikket az ajtó mellett álló hamutálba. – Ja, ismerem és tudod, mit gondolok róla.

Gergő a kezdetektől zsigerből utálta Annát, András sosem értette, miért ez az ellenszenv, hiszen a barátja általában bukott az olyan mutatós, szép nőkre, mint, amilyen Anna mindig is volt.

– Semmi okod arra, hogy ennyire lenézd.

– Rendben, hagyjuk Annát. – Békülékenyen András vállára tette a kezét. – Inkább gyere be, igyunk egy kávét.

A társalgó üresen állt. A kávéfőző üvegtartályának az alján lötyögött egy kevés a fekete italból. Geri felemelte, és kérdőn nézet rá.

– Megihatod – mondta András nagyvonalúan.

Gergő kitöltötte magának az egészet és belökte a csészét a mikróba.

– Szóval, mi van Ivettel? – kérdezte.

András bosszúsan fújt egyet, és leült az asztal szélére.

– A tied lehet.

– Kell a búbánatos halálnak! Megint csereberéltek valamit?

– Hozott néhány könyvet.

– Túl vagytok a Harry Potter kihíváson?

András tavalyi újévi fogadalma volt, hogy kiolvassa Rowling nagysikerű könyvsorozatát eredetiben, és amikor ezt megemlítette Ivettnek egyik közös kávézásuk alkalmával a társalgóban, a nő azonnal csatlakozott hozzá és hamarabb teljesítette a próbát, mint András.

– Tavalyi kihívás volt.

– De az a spiné írt vagy tíz könyvet varázslótanonc Harry-ről.

Gergő kivette a csészét a mikróból, az orrához emelte, csukott szemmel jólesően szagolgatta a felszálló gőzt, majd úgy, ahogy volt, keserűen, cukor nélkül felhajtotta.

– Hetet – javította ki András visszafogottan.

– Ja, hetet, tök mindegy, a lényegen nem változtat.

– Ugyan, mi a lényeg, Geri?

– Hát az, hogy egy lökött fazon vagy, sosem gondoltam azelőtt, hogy él hozzád hasonló elvarázsolt figura a világon!

András felhorkantott.

– Nem értem, mindezt mire alapozod.

– Angol nyelvű könyveket olvasol, és annál jobban élvezed, minél régebbi kiadású, ha szétesnek kezedben a lapok, ha olyan régi, hogy talán még Gutenberg nyomdájában készült. Emellett sosem hallott rendezők, sosem hallott filmjeit nézed, olyanokat, amik senkit sem érdekelnek rajtad kívül, talán még Ivettet, de az a nő egy aggszűz, tehát elnézi neki az ember, ha fura dolgai vannak.

– Felesleges Ivettet sértegetned, különben meg beszélhetnél róla nagyobb tisztelettel, ha már a főnököd. Amúgy nem mindenki szereti a manapság divatos, egy kaptafára készült, minden művészi értéket nélkülöző kommersz filmeket.

– Tévedsz, a mai emberek kikapcsolódni járnak a mozikba nem gondolkodni és azon agyalni, hogy mit akart ezzel a baromsággal a rendező kifejezni. Egyedi eset vagy, bár ha belegondolok, akkor Ivett dettó ugyanolyan szelepes, vagy még sokkal jobban, mint te. Fogadjunk, hogy Anna sem díjazza azt, hogy ilyen csodabogár vagy! Fogalmam sincs, ti ketten hogy a fenébe akadtatok össze, meg, hol? El nem tudom képzelni, hogy ugyanazokon a helyeken fordultatok meg valaha is.

– Akkor erőltesd meg a fantáziádat – mordult rá András.

Gergő rántott egyet a száján, és nem erőltetette tovább a témát.

– Amúgy mitől olyan savanyú az ábrázatod mostanában?

András mélyet sóhajtott és belesüllyesztette a kezét a farmerja zsebébe. Nem találta meg az öngyújtóját, biztosan a kabátjában hagyta.

– Anna Pesten kapott állást – mondta ki nehezen.

Be sem fejezhette, amit mondani akart, mert Gergő hatalmasat füttyentett.

– Ejha! Facér leszel, öregem! Végre nem kell az asszony szoknyája mellett ülnöd esténként, lazíthatsz egy kicsit, hiányoltunk már a haverokkal. Egyszer sem jöttél le a partra, mióta Zsombi megszületett.

– Nem hiányzik, Geri!

– Ne szórakozz, ezt nem veszem be! Néha igenis le kell ereszteni a gőzt!

– Szeretek otthon lenni a családommal – magyarázta András. Egész héten napi tíz-tizenkét órákat húzott le. Hétvégén pihenésre vágyott, arra, hogy a gyerekkel lehessen. Valóban nem hiányzott neki a szombati kimaradás a haverokkal.

Gergő felnevetett.

– Szöveg, engem nem tudsz megetetni ezzel! Mikor kezd az asszony?

– Vasárnap viszem fel Pestre.

 

 

 

A főnök szemrevaló titkárnője fogadta őket a Kodály köröndön Szondi György szobra előtt.

– Várady Bernadett, Detti – mutatkozott be a mosolygós arcú kis szőke. A húszas évei elején járt. Fiúsra nyírt frizurája kihangsúlyozta szív alakú arcát, a fülében két vékony aranykarika, a sminkje harsány, az öltözete sportos. – A lakás a főnöké – magyarázta –, addig itt maradhatsz, amíg nem találtok megfelelőbbet. Gondolom hamarosan a családod is utánad költözik, akkor viszont kicsi lesz. Majd meglátod! Egy személynek tökéletes, gyermektelen párnak elfogadható, de gyerekkel szűkös.

Körbevezette őket az egyszobás, földszinti, teljesen berendezett lakásban, egyenesen Annának mutogatott meg mindent, az újszerű bútorokat, a modern háztartási gépeket. A konyhában még egy mosogatógép is állt a sarokban, András elhúzta a száját ekkora pazarlás láttán.

– Rendezkedj be, érezd magad otthon – mondta Detti Annának barátságosan. – Az irodánk itt van egészen közel, az Andrássy úton, két metrómegálló. Ha gondolod, holnap reggel beugrok érted, és elkísérlek.

Anna szégyenlősen elmosolyodott.

– Köszönöm, az jó lenne. Annyira idegen még a helyzet.

Detti biztatóan rámosolygott.

– Zoli szerdáig szabin van. – Anna kérdőn felhúzta a szemöldökét. – A legeslegfontosabb a cégnél, akivel kapcsolatban leszel. Amennyire én látom, a kisujjában van a marketing – lelkesedett –, mióta nálunk dolgozik, fellendítette a kozmetikai termékeink piacát. Éppen azért vettünk fel téged, Anna, mert nem győzi egyedül a sok dokumentációt és jelentést. Az lesz a legjobb, ha azonnal lenyűgözöd a tudásoddal.

Zsombi ott sétált az anyja mellett, el sem engedte a kezét. A gyerek szeme egyfolytában járt, ahogy mindent megnézett. András odalépett a kisfiúhoz, leguggolt hozzá és maga felé fordította.

– Anyu ebben a lakásban fog élni – magyarázta neki türelmesen. – Azokon a napokon, amikor te oviban vagy, ő itt fog dolgozni, és hétvégén, amikor nincs óvoda, hazajön és velünk lesz.

– Mi nem leszünk itt? – kérdezte Zsombi megszeppenten.

András komolyan nézett rá.

– Mi ketten otthon leszünk.

– Anyu nélkül?

András bólintott. Megpróbált nem foglalkozni azzal, hogy Anna bement a szobába Bernadettel. Zsombi szeme könnybe lábadt.

– Nem akarok anyu nélkül lenni – suttogta.

András átölelte a gyereket.

– Jól elleszünk mi ketten, Zsombi! – bátorította.

A kisfiú belekapaszkodott a vállába, remegő hangon a fülébe suttogta:

– Akkor sem akarok anyu nélkül lenni.

András elengedte Zsombit és felállt. Bernadett hamarosan otthagyta őket. Anna a kihúzható kanapén ült, a bőröndöket bámulta, mellette Zsombi teljesen odabújt az anyja oldalához, arcát a karjába fúrta, görcsösen kapaszkodott belé. András az ajtóból nézte őket.

– Rendezett lakás – törte meg a csendet.

Anna pillái megrebbentek, lebiggyesztette a száját.

– Csinálj vele valamit – sandított Zsombi felé.

András közelebb lépett, leült a kisfiú mellé a kanapéra, megsimogatta a gyerek fejét.

– Zsombi, mi lenne, ha elmennénk és ennénk valamit? – A kisfiú az anyja karjába fúrt arccal megrázta a buksiját. – Palacsintát? – próbálkozott András kitartóan.

Zsombi felemelte a fejét és könnyes szemmel nézett rá vissza.

– Anyu is jön?

András komolyan bólintott. Elkapta Anna hálás pillantását, az asszony odahajolt Andráshoz és megcsókolta borostás arcát. 

 – Köszönöm!