9. rész

 

 

 

Összetört életek

9. rész

András

 

Reggelente rohantak az óvodába, András csodának tartotta, hogy minden nap időben sikerül leadnia Zsombit, és odaér az első órájára, jelentősebb késés nélkül.

Akármennyire korán keltek, mindig akadt valami gikszer, ami hátráltatta őket. Egy leszakadt gomb, egy elveszett félcipő, amit Zsombi este valahol lerúgott magáról, vagy a pénteken hazaadott alvós cuccot hagyták fent, időnként a tornafelszerelést. Andrásnak nehezére esett észben tartani olyan egyszerű dolgokat, hogy heti kétszer Zsombit az uszoda elé kell vinnie az óvoda helyett, úszásoktatásra.  Megfogadta, hogy a határidőnaplójában fogja vezetni a gyerekkel kapcsolatos teendőket is, mert lehetetlennek tűnt észben tartani.

Egyik reggel meglepetten vette észre, hogy a nadrágszíját egy lyukkal beljebb kell csatolnia. Hétfőn és kedden Erzsi mamánál vacsoráztak Zsombival, a hét második felében azonban a gyerek rendszerint Katánál evett Mátéval. Andrást lehangolta az, hogy esténként egyedül üljön az asztalhoz vacsorázni, így az ebédre elfogyasztott iskolai menza után másnap reggelig nem evett egy falatot sem. Belenézett az előszobai nagy tükörbe, ha így folytatja, nyárra eléri ifjúkori versenysúlyát, amikor még aktívan sportolt a középiskolában, aztán később az egyetem focicsapatában.

Délután végigrohant a magániskola folyosóján, az eső csendesen kopogott az ablakokon és egyhangúan csöpögött az ereszen. A társalgó csukott ajtaján keresztül a kihalt folyosóra hallatszott Ivett éles hangja. András lendületesen benyitott.

Ivett az asztal előtt járkált kopott farmerében és eltaposott sportcipőjében, elnyűtt pulóvere kifakult a mosásban. András nem értette, hogy a nő ugyan mit szeret ezeken az ósdi ruhákon? Annára gondolt, aki reggelente egy órát készülődött, válogatta a ruháit, ezzel szemben Ivett úgy nézett ki, mint aki a szekrényéből sebtében előkapkod bármit, ami a keze ügyébe kerül.

A kávéfőző előtt Gergő támaszkodott lazán a konyhapultnak, a mellkasa előtt összefont karral hallgatta felettese ordítását.

– Ez egy munkahely! Ha még egyszer előfordul ilyesmi, foghatod a felmondásodat. – Ivett megpördült, amikor meghallotta, hogy kinyílik az ajtó. András hátrahőkölt a nő arckifejezésétől. Ivett tekintete lángolt vastag feketekeretes szemüvege mögött, a nő felemelte a jobb kezét és az ajtóra mutatott. – Kifelé! – ordította magából kikelve.

András villámgyorsan kihátrált a társalgóból, becsukta maga után az ajtót, és leült a folyosó foteljeinek egyikébe. Joli néni közeledett Erikával. András felnézett rájuk, miközben kényelmesen elterpeszkedett a karosszékben.

– Jobb lesz, ha kint maradtok – figyelmeztette őket.

 A két nő egyszerre torpant meg. Jól hallhatóan elért hozzájuk Ivett hangja, bár a szavait nem lehetett érteni.

– Mi történt? – kérdezte Erika, és Joli nénivel együtt letelepedtek András mellé kétfelől.

– Geri raporton van.

András visszagondolt arra, amit az előbb odabent látott; barátja laza testtartására, szenvtelen arckifejezésére, és úgy gondolta, Gergőt egyáltalán nem hatja meg ez az üvöltözés. Ivett feleslegesen izgatja fel magát a dolgon, bármi legyen az, ami miatt kitört, mint egy vulkán.

– Ivett féltékeny – jelentette be Joli néni bölcsen.

András meglepetten nézett vissza rá, Ivettnek kezdetektől gondot okozott Geri nőfaló természete és az, hogy ment a farka után. Nyilvánvaló, hogy a nők képtelenek ezt megérteni, és Ivett túlkomplikálja a dolgot. Geri egyszerű ember, ösztönlény, és mint ilyen, hajtja a fajfenntartás ősi beidegződése.

– Ráférne Ivettre egy forró éjszaka. Nem lenne ennyire frusztrált. – Erika hátradőlt a fotelben, és keresztbe tette formás lábát. András tekintete végigfutott a fekete bőrnadrágon, egészen a magas sarkú lakkcipőig, megrázta a fejét, elfordult és az ablakon folydogáló esőt nézte. Igaz, hogy nem fogadott vakságot az örök hűség mellé, de figyelmeztetnie kellett magát arra, hogy ő Annát választotta. Azaz Zsombit, Annával együtt. Erika elgondolkodva folytatta mellette. –Talán rá kéne venni Gerit, hogy döntse meg egyszer.

András felkapta a fejét és elképedve nézett vissza rá.

– Ivettet? – Teljesen elképzelhetetlennek tartotta a dolgot.

– Ivett tök jó nő lehetne, ha akarna – magyarázta a fiatal kolléganő. – Ha egy kicsit odafigyelne magára, leesne az állatok.

András éppen a kételkedését akarta kifejezni, amikor kivágódott a társalgó ajtaja és Ivett viharzott ki rajta, mint a szélvész, sötét haja kiszabadult a csat alól, kócosan hullott az arcába. Mögötte megjelent Geri, az ajtófélfának döntötte a vállát és a folyosón üldögélő kis társaságra nézett.

– Lefőtt a kávé.

András felpattant a fotelből, és amikor bement az ajtón, ránézett Gergőre.

– Mi történt?

Geri megvonta a vállát.

– A szokásos. – Kisfiúsan elvigyorodott. – Kasztráljam magam, meg ilyenek. Nem tud elviselni. Péntek este Pub? – váltott azonnal témát.

András megrázta a fejét.

– Nem megy.

A barátja elhúzta a száját és rosszallóan megcsóválta a fejét.

– Mikor buliztál legutóbb egy jót, András?  Le kéne eresztened a gőzt, mielőtt teljesen kinyír az a nő.

– Nem lehet, Geri. Anna péntekenként jön haza. Nem léphetek le csak úgy.

– Mindig elfelejtem, hogy a nagyságos asszonyt kell dédelgetned ilyenkor.

 

 

 

Anna

 

Virágba borultak a fák, Anna hatalmas lelkesedéssel vetette bele magát a munkába, szívesen merült el az elé zúdított információáradatban, sokszor észre sem vette, hogy véget ért a munkaidő.

Zoltán csütörtök reggelenként behívatta az irodájába, együtt kávéztak, közben átnézték Anna prezentációját, amiket precíz táblázatokba szedve elküldött és megbeszélték az aktuális feladatokat.

A férfi rendszerint hümmögött. Az elején – amikor még nem ismerte – Anna azt hitte elégedetlen, és a szavakat keresi, amivel letolhatná. Meglepte, amikor nem így történt.

– Remek! – Zoltán felhörpintette a kávéját és elégedetten bólogatott. – Magam sem csinálnám jobban.

Ha Detti nem rángatja magával, Anna rendszerint ebédelni is elfelejtett volna. Fel sem tűnt neki, hogy egy idő után elmaradtak az ebédidőben írt rövid üzenetek. A telefonját rendszerint az irodában hagyta, szívesebben hallgatta Detti vidám történeteit a hétvégi bulikról. A lány szeme csillogott, amikor mesélt.

– Már nem is emlékszem, milyen kikapcsolódni – vallotta be Anna őszintén, nem is próbálta leplezni az irigységet a hangjában. – Öt éve nem buliztam.

Detti elkerekedett szemmel megcsóválta a fejét.

– Ne már!

– Pedig így van.

– Az elsőszámú barátnőmnek is van egy hároméves kisfia, de attól ő még frankón eljár szórakozni, a barátja vigyáz addig a gyerekre. Hol ő bulizik, hol a pasija. Tök jól meg lehet ezt a dolgot oldani. Biztos nem jössz velünk? Tutira élveznéd.

Anna lemondóan sóhajtott. A péntek délutáni utazás kimondottan fárasztotta, ugyanúgy, mint a kötelességszerű szex Andrással, minden átkozott péntek éjszaka.

– Talán egyszer – mondta ki elmélázva.

A barátnője erre elmosolyodott.

Ezen az esős délelőttön Detti vidáman dugta be a fejét az iroda ajtaján, körbenézett és kihívta Annát a folyosóra.

– Emlékszel Kornélra? – A lány szeme fénylett az izgatottságtól, az arca kipirult.

– A múlt heti pasi?

Detti minden hétfőn beszámolt neki az izgalmas férfiakról, akiket meghódított a hétvégén, és hosszan ecsetelte a romantikus filmbe illő forró éjszakáit. Anna irigyelte, hiszen András évek óta nem próbálkozott meghitté tenni az estéiket. Nem foglalkozott azzal, hogy gyertyát gyújtson, andalító zenét keressen vagy virágot hozzon. Igazság szerint mostanra már rutinszerűvé váltak az együttléteik, az izgalom és a varázs lassanként kikopott az életükből, átadva a helyét a szürke egyhangúságnak.

Detti fülig érő szájjal bólintott.

– Pénteken újra összefutottam vele az éjszakában, úgy néz ki, alakul valami.

– Szorítok neked. Szükséged lenne egy állandó barátra.

– Féltem, hogy elszalasztom Balázst – suttogta a lány és megrebbentek a szempillái. – De Balázsnak más tetszik.

– Sajnálom. Ezt így megmondta neked?

Detti szája széle megremegett.

– Nem kellett mondania, teljesen nyilvánvaló. – A lány megrázta a fejét, mintha csak ki akarná rázni belőle a Balázzsal kapcsolatos gondolatokat. – Azonban úgy tűnik, Kornél kitartóbb, mint az összes többi fickó, akikkel eddig találkoztam. Együtt ebédelünk. – Anna felhúzta a szemöldökét, erre Detti tőle szokatlan módon szégyenlősen elmosolyodott. – Ugye nem bánod?

Így ebédidőben Anna egyedül tért be az étterembe a szokásos napi menüre. Megkedvelte a vendéglő hangulatát, a kifogástalan, változatos napi ajánlatát és az udvarias kiszolgálást. Semmiért sem mulasztotta volna el.

Az étterem ajtajában leeresztette csöpögő esernyőjét, érdeklődve nézett körül, vajon az asztaluk szabad-e. Egyik lábáról a másikra álldigált, tanácstalanul forgatta a kezében az ernyőt, hogy azzal ugyan mit csináljon?

Balázs megjelent a bejáratnál.

– Megengeded? – Kivette Anna kezéből a vizes esernyőt, keze finoman végigsimított az asszony ujjain.

Anna összerezzent. Nem tudta eldönteni, hogy az érintés akaratlagosan történt-e. Figyelte a férfit, aki a bejárat melletti ernyőtartóba csúsztatta a narancssárga, lila pöttyös esernyőt. Annának tetszett a figyelmesség. Balázs megfordult, rámosolygott és ment tovább az ingzsebéből elővarázsolt tollal és notesszel.

Anna elfoglalta a kedvenc asztalukat a fal mellett és Balázst kereste a tekintetével. A férfi egy sarokasztal mellett állt, ahol éppen fizettek, eltette a pénzt, felnézett. Egyenesen oda, ahol Anna ült, hosszabban nézte őt, mint eddig bármikor, Anna szíve feldobbant, a forróság felkúszott a nyakába. Nehezen szokott hozzá Balázs túlzott figyelméhez, simogató tekintetéhez, ami ellentétben állt kisfiúsan félénk mosolyával.

Zavara tovább fokozódott akkor, amikor fizetni akart.

Balázs megállt előtte, könnyedén megérintette a kezét, amiben a pénzt tartotta, gyengéden végighúzta a hüvelykujját a csuklóján. Anna lesütötte a szemét, a csokoládészínű abrosz nyomott virágmintáit bámulta.

– A vendégem voltál.

Meglepetten kapta fel a tekintetét, most tudatosult, hogy a férfi még mindig a kezét fogja. Elrántotta a karját és a pénztárcáját az ölébe rejtette.

– Nem fogadhatom el.

– De, elfogadhatod! Ragaszkodom hozzá! Délután találkozunk?

Anna összehúzta a szemét. Délután? Nem tudta, Balázs miről beszél. Eltette a pénztárcáját, a vállára akasztotta a kistáskáját, felállt a székről, a földet bámulva kitámolygott az ajtón, hosszú szoknyája a lába köré tekeredett. Amikor kilépett a szemerkélő esőbe, akkor eszmélt rá, hogy bent hagyta az esernyőjét az étteremben. Beharapta a szája szélét, és tudta, hogy akkor az most ott marad, nem volt bátorsága visszamenni érte.

Háta mögött kinyílt az ajtó.

– Ezt elfelejtetted. – Balázs egy mozdulattal kinyitotta a mintás esernyőt és Anna feje fölé tartotta. – Hétfőn és szerdán munka után rendszerint itt kávéztok a kollégáiddal.

Anna megkönnyebbülten elmosolyodott, elvette az esernyőt Balázstól, szándékosan viszonozta a férfi érintését.

Balázs végigsimogatta a tekintetével.

– Találkozunk délután?