15. rész

 

Összetört életek

15. rész

 

András

András megvárta, hogy Geri odakint elszívjon egy szál cigarettát így együtt érkeztek a társalgóba, ahol kellemes kávéillat fogadta őket, és két kollegénőjük ült összedugott fejjel egy laptop előtt.

– Szép jó napot, hölgyeim – köszönt Gergő lendületesen. – Min sustorogtok ott kettesben, Erika drága?

András a pulthoz ment és töltött két csésze kávét, érezte, hogy elég meleg, kockacukrot dobált bele meg egy-egy kanalat és az egyiket odanyújtotta Geri felé, a barátja elvette tőle és a nők feje fölül rálesett a laptopra.

Joli néni hátrafordult.

– Valamit szeretnénk mutatni nektek, fiúk – mondta mosolyogva. – Kíváncsiak vagyunk, mit szóltok hozzá.

Gergő szeme felcsillant és megkevergette a kávéját.

– Erika, ma végre leveszed a felsődet? Mindig szerettelek volna csipkés melltartóban látni, gyönyörűm – vágta rá gondolkodás nélkül, áhítozva és belekortyolt a kávéjába.

András önkéntelenül is felnevetett. Erika valószínűleg nem vette zokon Gergő beszólását, csak felsóhajtott és közölte:

– Te egy disznó vagy, Geri! Szerintem sokkal érdekesebbet mutatunk, mint az én mellem.

Gergő megrázta a fejét.

– Jelen pillanatban, annál a két harapnivaló kis almánál jobban semmit sem szeretnék látni – felelte határozottan. Erika félrehajtott fejjel nézett rá, Gergő az idősebb kolléganőjére nézett. – Remélem, nem Joli néni akar vetkőzni – vigyorogott.

Joli néni maga mellé paskolt a székre.

– Gyere ide mellém, te Casanova! – válaszolta szelíden, felpillantott Andrásra. – Te meg húzz ide egy széket gyorsan.

András még le sem ült a kávéjával, amikor Erika elindította a videót, amin a Bajai tévé egyik régebbi adásában az Önkormányzat valamilyen díjátadó ünnepségét mutatták.

Gergő készült felkászálódni a székről.

– Dögunalom – horkantotta. – Az a véleményem, hogy nem kéne, ilyeneket nézzetek.

Joli néni hangja szigorúan rácsattant.

– Fejezd be a hisztit és hallgass!

A képernyőn, a színpadon megszólalt a közjegyző.

– Magyarország az idegen nyelvek ismeretében leghátul kullog az Európai Uniós nemzetekhez képest… – András gondolatai elkalandoztak, őt sem nagyon érdekelte ez az egész műsor. Azon volt, hogy ez megváltozzon, azért vállalt angolórákat Ivettnél, hogy felzárkóztassák a várost, és ne legyenek ennyire lemaradva. András érzékelte mekkora igénye van a felnőtt lakosságnak arra, hogy nyelveket tanuljon. – A város idegen nyelvű oktatásában nagy szerepe van a tanintézményeknek és magánintézményeknek. Akik a legtöbbet adták ennek a városnak, most kitüntetésben részesülnek. Kérem, fáradjanak a színpadhoz, hogy átvegyék a díjat.

András akkor kapta fel a fejét, amikor meghallotta Ivett nevét. Érdeklődve meredt a képernyőre, Ivett sosem dicsekedett azzal, hogy valaha díjat kapott volna a magániskolája. András elképedve nézte a nőt. Alig ismerte meg Ivettet a csinos vajszínű kosztümben, aminek a szoknyája alól finoman kivillant barna harisnyába bújtatott lába. Fehér blúza a mellére és a dereka karcsú ívére simult, ahogy magas sarkú szandáljában fellépett a színpadra. A haja lágy hullámokban omlott a hátára, halvány sminkje kiemelte a szemüvege mögött macskaszerű szemét.

Gergő füttyentett, András átérezte a meglepetését. Ivett a kinyúlt cuccaiban, csattal a hajában mindig lerongyolódott látványt nyújtott, ezt a nőt sosem érdekelték különösebben a külsőségek.

– Egy díjátadón mégis ki kell nézni valahogy – mondta Erika mosolyogva. – Csak akartam, hogy lássátok, hogy Ivett egy tökre jó nő, ha odafigyel magára. Mert egyikőtök sem akarta elhinni, amikor egyszer mondtam. – Erika a háta mögé nézett. – Látnád az arcodat, András!

A férfi elképedve nézett rá vissza.

– Nehéz összeegyeztetnem azt a nőt a képernyőn azzal a nővel, akit valójában ismerek – vallotta be.

Gergő felsóhajtott.

– Az az igazság, hogy nekem most esett le, hogy Ivett egyáltalán nő.

Egyszerre nevettek fel, András rácsapott Gergő vállára.

– Hát akkor épp ideje volt már, hogy észrevedd.

Erika lecsapta a laptop tetejét.

– Két éve erre vár.

– Mire? – kérdezte Gergő elkerekedett szemmel.

Joli néni megérintette a férfi karját.

– Hogy felfigyeljen rá valaki a szürke kisegér jelmez mögött.

Gergő összehúzta a szemét. Mielőtt azonban válaszolhatott volna, kinyílott az ajtó és Ivett lépett be rajta, megállt az ajtóban, felemelte a csuklóját és erőteljesen az órájára mutogatott.

– Mi ez a traccsparti? Nem kéne nektek már órát tartani?

Erika felpattant és a hóna alá szorított laptoppal elviharzott Ivett mellett, menet közben odavetette neki, hogy bocsánat. Joli néni lassan, méltóságteljesen távozott. Gergő elgondolkozva állt fel az asztaltól, végignézett Ivett kopott farmernadrágos és kinyúlt pólós szerelésén és megrázta a fejét, majd elindult kifelé. Az ajtóban megérintette Ivett karját és a nő szemébe nézett.

– Bocs, gyönyörűm – mondta és rákacsintott, mielőtt távozott volna. András látta, hogy Ivett elpirult, Gergő nem nagyon szokta a nőt szándékosan megérinteni, vagy ilyen forró pillantással illetni, és főként nem szokta gyönyörűmnek szólítani, nem csoda, hogy elpirult erre.

Ivett Andrásra nézett.

– Mi történt itt?

András vállat vont.

– Talán Geri komolyodik.

Ivett felsóhajtott.

– Komolyodik? – kérdezte kétkedve. András határozottan bólintott. – Már épp ideje lenne. Attól féltem, egyszer hirtelen felindulásból tényleg kicsapom – vallotta be és András úgy érezte, Ivett nem szívesen válna meg Geritől.

 

 

 

Anna

Anna gőzölgő testtel mászott ki a zuhany alól, leakasztotta a fogasról a törölközőjét, felitatta a vízcseppeket a bőréről és maga köré tekerte a fürdőlepedőt. Csendesen dúdolgatva állt a szekrény előtt.

A vállfák és a színes ruhák sokaságában válogatott, kivette, megnézte, visszaakasztotta és arrébb tolta, hogy a következőt vehesse szemügyre. Minden egyes darabot szeretett, de egyiket sem tartotta megfelelőnek a ma estéhez. Mire mindet végignézte, visszatért a zöld, apró virágokkal díszített hosszú, ujjatlan ruhájához és egy rövid szabású farmerzakót készített ki mellé az ágyra.

A zöld ruhához igazította a sminkjét és évek óta először megengedett magának egy merészebb, harsány szemfestéket és élénkpiros rúzst. A következő kihívást a fülbevalók jelentették, Anna az ágyra telepedett az ékszeres dobozával, egyenként odapróbálta magához a legkülönfélébb színű és formájú fülbevalókat, nyakláncokat.

Még nem készült el teljesen, amikor csengettek, kezében egy fülbevalót szorongatva kiszaladt, hogy kinyissa a bejáratot, Balázs egyszerű farmerszerelésben jelent meg az ajtóban. Anna odahajolt hozzá, futólag megcsókolta a száját, mire a férfi elkapta a derekát, magához húzta, hogy egy hosszabb csókot csikarjon ki belőle, Anna nem tiltakozott.

Amikor végre beteltek egymással, Balázs eltolta magától és simogató tekintetét végigfuttatta rajta.

– Káprázatosan nézel ki – dicsérte meg.

Anna elmosolyodott a bókra, a fülébe illesztette a fülbevaló vékony kampóját, először az egyiket, majd a másikat.

– Köszönöm! Ülj le, valamit kezdenem kell ezzel a szénakazallal – bökött kusza fürtjeire. Hiába kötötte fel a zuhanyzóban, a párás levegőtől némelyik tincs erőteljesen begöndörödött és ilyenkor egyszerűen kócosnak hatott.

Balázs újra magához ölelte, végigsimított Anna haján, belefúrta az arcát, odahajolt a füléhez.

– Ne csinálj vele semmit! Nagyon tetszik így.

– Ilyen bozonttal a fejemen nem mehetek ki az utcára.

Balázs az ujjai közé vette Anna egyik puha tincsét, úgy simított végig teljes hosszán.

– Hagyd így!

 Vadul, szenvedélyesen megcsókolta Anna száját. Az asszony lába elgyengült, belekapaszkodott Balázs erős karjába, engedte, hogy a boldogító szerelem átjárja az egész lényét.

A héten minden nap találkoztak munka után, a férfi esténként eljött hozzá, hajnalig feküdtek az ágyon, összebújtak, filmet néztek. Balázs szerelmes szavakat suttogott a fülébe, beborította csókjaival, a keze szenvedélyesen elkalandozott, utat keresett a ruhák redői között a meztelen bőréhez. Anna minden alkalommal megállította. A férfi tiltakozott és kelletlenül visszahúzódott, ám másnap este újra eljátszották az egész jelenetet az elejétől a végéig.

Anna élvezte az egész testét beborító bizsergető érzést, a szíve reszketését, saját elakadó lélegzetét. Tenni ellene nem tudott, akaratán kívül tört rá minden alkalommal, amikor meglátta Balázst. Sőt, elég volt csak a férfire gondolnia, a szíve reszketeg ütemre váltott, tobzódott a meseszerű érzések kavalkádjában.

Beültek egy hangulatos romkocsmába, a helyiség a nyolcvanas éveket idézte, régi bádogtáblák és bakelitlemezek lógtak a falakon. Anna vörösbort ivott, Balázs sört. Egymással szemben foglaltak helyet, a férfi finoman simogatta Anna kézfejét, az asztal alatt egymáshoz simult a lábuk, miközben beszélgettek tekintetük forrón egymásba kapcsolódott.

Anna úgy érezte, teljesen mindegy, milyen buliban kötnek ki a végén, mert csak az a fontos, hogy együtt lehetnek.

A kocsiban Balázs jobb keze Anna combján nyugodott, csak akkor húzta el, ha sebességet kellett váltania. Anna időnként finoman végigsimított a férfi karján, érdeklődve figyelte, ahogy vezetett. Nézte az arcát, a fején végigkígyózó sárkány részletesen kidolgozott vonalait, színeit, koponyájához simuló fülének az ívét. Balázs egészen világos szempilláinak vékony szálai csak közelről látszottak, bozontos szőke szemöldöke összeért vastag orra fölött, puha száját Anna jól ismerte. Elnézte az apró anyajegyet Balázs szeme alatt és felfedezett egy másikat, valamivel nagyobbat, a nyakán. Odahajolt és megcsókolta, a férfi megszorította a combját.

A szórakozóhely dugig tele volt, nem találtak szabad helyet maguknak, a bárpult előtt hosszú sor kígyózott. Balázs határozottan behúzta a végére Annát, átölelte, lehajolt és megcsókolta.

Kezükben az italukkal a fal mellé húzódtak, kiabálniuk kellett, hogy megértsék egymást. Egyre többen vonultak át a termen, lökdösődtek, ordítoztak, a testek kipárolgása nehéz levegővel töltötte meg a helyiséget.

A hangos zenét és a tömeget Anna gyorsan megunta, a második alkalommal, amikor kimentek az udvarra cigarettázni, szóvá tette Balázsnak. A férfi megkínálta egy szál cigivel, tüzet adott neki, összeértek az ujjaik. A dübörgő zene tompán ért el idáig, többen álldogáltak csoportosan vagy párokban odakint. Anna elmélyülten nézte a füstölgő rudacskát és ráérősen forgatta az ujjai között.

– Hazamehetnénk? – kiáltotta. A hangos zenétől eldugult fülével rosszabbul hallott, mint általában.

Balázs mélyet szívott a cigarettájából.

– Korán van – felelte komoran.

– Jobban szeretném, ha otthon folytatnánk. Kettesben.

– Nem néztünk már elég filmet a héten?

Anna lebiggyesztette a száját.

– Ekkora hangzavarban nem lehet beszélgetni, sok az ember és nincs levegő. Kérlek, menjünk!

Balázs vágott egy fintort, három nagy szippantással elszívta a cigarettáját és a hamutálba nyomta. Anna a félig szívott cigijét nézte, majd ő is belenyomta a többi közé, az erőteljes mozdulattól eltört a maradék.

Otthon körülölelte a csend. Balázs odatelepedett az ágyra, megszokott mozdulattal kapcsolta be a tévét és váltogatta a csatornákat. Megállt egy autósüldözéses jelenetnél, Anna mellébújt, a vállára fektette a fejét, becsukta a szemét.

Balázs odahajolt hozzá.

– Fáradt vagy?

Anna odatörleszkedett a férfihez. Nem válaszolt, csak csukott szemmel elhelyezkedett a karjában. Úgy döntött, hagyja Balázst filmet nézni, addig ő alszik egyet. De a férfi nem így gondolhatta, mert megérezte puha száját az arcán, ahogy lassan, éhesen az ajka felé vándorolt. Csókjának cigaretta és sör íze volt.

Balázs keze felfutott a hátán a ruha húzózárjáig. Egy ideig eljátszott az apró fogóval, majd lassan lehúzta a cipzárt Anna derekáig. A keze becsusszant a nyíláson. Anna nyakába fúrta az arcát, forró csókjaival borította be. Finoman lehúzta a ruha vékony pántjait a gömbölyű vállakról, végigsimított a selymes bőrön, ajkával követve az ujjak útját.